A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: "Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés

Az előző napok evangéliumaiban olyan részleteket olvastunk, amelyekben Jézus a mennyei Atya Fiának és küldöttének nevezte magát. Ezt a sorozatot folytatja a mai szövegrészlet, amelyben újra kijelenti, hogy ő az igaz Isten küldötte. Mostani szavainak az ad különös jelentőséget, hogy mindezt a jeruzsálemi templomban, a mennyei Atya házában teszi. A templom nagy jelentőséggel bírt a zsidó emberek vallási életében. Isten lakóhelye ez, az istentisztelet és az áldozatok helye. Az igaz Isten imádásának helye az emberek számára. Jézust itt mutatták be Istennek a születése utáni negyvenedik napon. Ő is ide zarándokolt fel évente legalább egy alkalommal, miként erről tanúskodik az az esemény, amikor 12 éves korában itt találja meg őt édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József egy zarándoklat után néhány nappal. Ezt a templomot tisztítja meg Jézus a méltatlan cselekedetektől, kiűzve a kereskedőket. Jézus számára a templom a tanítás helye, s neki joga van Atyja házában tanítani. Számára ez a hely olyan, ahol kijelentheti a vallási vezetők és az egész nép előtt azt, hogy ő annak az Istennek a Fia, akié ez az épület. Nem titokban beszél, hanem a nagy nyilvánosság előtt.

Örömmel indulok-e a templomba, az Isten házába? Szívesen időzöm-e Isten jelenlétében? Törekszem-e arra, hogy Isten bennem éljen?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! A nagyböjt a bűnbánat ideje, amely a megváltás titkának, a te Fiad, Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának ünnepére készít fel minket. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében és elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen te, a mi irgalmas Istenünk megbocsátasz nekünk. A bűntől te szabadítasz meg minket. Rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon a hozzád vezető lépéseket. Észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet Krisztus, a Megváltó ad nekünk. Segíts, hogy szívünkben őszinte bűnbánat ébredjen és tudjunk mindenkinek megbocsátani!