Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Felvétetett a mennyei dicsőségbe

Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét ünnepeljük. Nem mennybemenetelről beszélünk itt, mint Jézus esetében, hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem a mindenható Isten vette fel őt a mennyországba. Ezt a fogalmi megkülönböztetést használja XII. Piusz pápa az 1950. november 1-jén írt, A legbőkezűbb Isten (Munificentissimus Deus) kezdetű apostoli rendelkezésében, amelyben a következőképpen szól a hittétel: "A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe." Mária tehát a Mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését. A hittétel másik érdekessége, hogy nem kívánja eldönteni azt az évszázadok óta nyitott kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott fel a mennybe, ezért inkább "a földi életpályája befejezése után" kifejezést használja. Nem tudhatjuk ugyanis biztosan, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok nem számolnak be. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a mennyországban teljesedett be.

XII. Piusz pápa abban a reményben hirdette ki Mária mennybevételének hitigazságát, hogy Mária élete és megdicsőülése erőt ad az embereknek életútjukon, megismerik az emberi élet igazi értékét s azt az isteni szándékot, amely az ember testét és lelkét egyaránt meg akarja dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik, hanem a testünkre is. Miként Jézusnak feltámadt a teste, s ahogyan Mária testestül-lelkestül a mennybe jutott, ugyanúgy a mi testünk is fel fog támadni az örök életre.

Mivel a Szentírásban nem találunk olyan részt, amelyben Mária életének végéről lenne szó, ezért a szentmise evangéliuma nem is szólhat erről. Az ünnepi evangéliumban Mária Erzsébetnél tett látogatásáról hallottunk. Két leendő édesanya találkozik. Erzsébet magasztos szavakkal köszönti Máriát, s köszöntéséből megtudjuk, hogy felismeri az őt meglátogató személyben a Megváltó édesanyját. Ezt követően Mária mond magasztaló imát, amelynek első részében egészen személyes hangon köszöni meg, hogy gyermeke születik, majd pedig mintegy az egész emberiség nevében mond hálát Isten üdvözítő tetteiért, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen Isten Fiának, Jézusnak a világrajövetele.

Mária imájában érdemes odafigyelnünk az isteni irgalmasságra, amely kétszer is szerepel. "Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt" ? mondja Mária, majd pedig: "Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról." Máriának nincs szüksége az isteni irgalomra, mint megbocsátásra, hiszen ő Isten kegyelmének köszönhetően mentes volt a bűnöktől, nekünk azonban igenis szükségünk van az Isten megbocsátó irgalmára. Mária imája tehát azt a vigasztalást nyújtja nekünk, akik néha vagy talán sokszor is a bűn útjára tévedünk, hogy mindig számíthatunk Isten irgalmára. Irgalmasság nélkül, Isten megbocsátása nélkül aligha nyerhetnénk el az üdvösséget.

Isten nem a hatalmasokat vagy a gazdagokat veszi pártfogásába, hanem az alázatosakat és a szegényeket. Jézus nem ígért senkinek, sem édesanyjának, sem tanítványainak, de nekünk sem kényelmes életet. De azt megígérte, hogy a mennybe juthatunk, ha alázatosan tudjuk kérni Isten irgalmát és a nehézségek ellenére is kitartunk mellette. Mutasson nekünk utat és segítsen minket a mennybe felvett Szűzanya, hogy élethivatásunkat teljesítve mi is a mennyország dicsőségébe jussunk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Azzal a szándékkal tekintünk édesanyádra, Szűz Máriára, hogy életében szemügyre vegyük mindazokat a lelki értékeket és kincseket, amelyek alkalmassá tették őt arra, hogy sikeresen megérkezzen abba a mennyei dicsőségbe, amelyet Isten minden ember számára készít s amely nekünk is a legfőbb célunk. Mária egész életét Isten szolgálatába állította és azt tette, amit saját hivatásaként megismert. Add, hogy mi is keressük, megtaláljuk, és mindig teljesítsük Istentől kapott földi hivatásunkat! Ugyanakkor mindannyian arra kaptunk meghívást tőled, hogy eljussunk a mennybe, az örök életre. Segítsen minket a mennyország felé édesanyádnak és a mi égi édesanyánknak pártfogása!