Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt felelték: "Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: "Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?" Jézus így válaszolt: "Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: "Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés

A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik, hogy Istennek tartja magát. Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene tagadnia önmagát, származását és küldetését.

Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében. Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a születésről s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele gondolkodásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.

Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a feltámadás által részesedni fogok az örök életben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.