Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés

A közösség életét irányító szabályokat fogalmaz meg Jézus. Az Úr szájából elhangzó kijelentések arra utalnak, hogy az evangélium megírásának idején, azaz néhány évtizeddel a Krisztus-eseményt követően már vannak keresztény közösségek, s ezek élete nem mentes a nézeteltérésektől. A krisztusi közösség tagjai az életszentségre törekszenek, de nem szentek, ők is követnek el hibákat, bűnöket. Jézus tanácsai arra vonatkoznak, hogy az ilyen helyzetekben miként kell viselkedni, szem előtt tartva a másik javulását.

A tanítás így kezdődik: "ha testvéred vétkezik ellened." Úgy tűnik, hogy itt két személy közti esetről, sértésről, bűnről van szó. Néhány régi Szentírásban viszont hiányzik az "ellened" szó, tehát általánosabb a megfogalmazás, azaz a sértés, a bűn nem konkrétan egy másik személyt érint, hanem akár többeket, a közösséget is. Mindez jobban illeszkedik abba a sorozatba, amit Máté evangélista összefoglal a közösség életére vonatkozóan, s ennek fényében jobban érthető az is, hogy miért tartozik a vitás kérdés eldöntése a közösség illetékességébe.

Személyes bűneinknek van közösségi vonatkozása is, mert azok rossz fényt vetnek a közösségre, az Egyházra, amelyhez tartozunk. Fogadjuk el a közösség tagjainak szeretetteljes figyelmeztetését!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!