Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés

Advent utolsó napjai nem a várakozás megszűnését, hanem annak beteljesedését jelentik. Mária hálaadó énekét, a Magnificat-ot olvassuk a mai evangéliumban. Nem csupán személyes hálaadás ez Isten Anyja részéről egyedülálló hivatásáért, hanem az egész emberiség nevében mondott köszönet a megváltás művéért. Ez a dicsőítő ének, ez az Istent magasztaló imádság nem az események utólagos megértéséből fakad, hanem abból a meggyőződésből, amely már most jellemzi Jézus édesanyját. Mária még nem látja a Gyermeket, akit szíve alatt hordoz, de már most örül, hogy hamarosan világra hozhatja a Megváltót. A Magnificat egy olyan világképet tár elénk, amelyben az alázatos a nagy, az éhező a gazdag, az irgalom az igazi erő. Mi ezt sokszor talán másként gondoljuk. Mária szemével nézve a világ fordítva működik, mint ahogy megszoktuk, de valójában ez az igazi rend, Isten ilyennek alkotta meg a világot.

Az ünnep előtti napokban megkérdezzük: Mi miben bízunk? Kiben reménykedünk? Mire figyel a szívünk? A Magnificat arra hív, hogy ne a látható eredményekben, ne a hatalomban vagy gazdagságban keressük életünk célját, hanem az alázatban és az Istenhez való hűségben.

A Magnificat egy hitvallás, Isten Anyjának csodálatos hitvallása arról, hogy az alázat útja nem vereség, hanem Isten győzelmének kezdete.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, irgalmas mennyei Atyám! Oly? sokszor érzem magam kicsinek, esendőnek, de te rám nézel, és azt mondod, hogy fontos vagyok számodra. Te nem hagysz el, amikor elbizonytalanodom vagy eltávolodok tőled bűneim miatt. Megváltásod ajándék, amit nem tudok kiérdemelni, csak elfogadni hálával, nyitott szívvel. Köszönöm, hogy Fiadban, Jézusban közénk jöttél, és vállaltad az emberi sorsot. Köszönöm, hogy felemelsz, amikor a mélybe húz a világ, és megajándékozol a reménnyel, ami túlmutat minden mulandón. Istenem, legyen egész életem neked szóló hálaének!